tsík sanya 2010.11.30. 21:21

Egy könyv születése... (nyomdai előkészületek)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Csányi Dóra válaszol a kérdéseinkre arról, hogyan kerül nyomdába egy könyv.
 
Szóval miután elkészültek egyenként a könyv részei: szöveg, előszó, fülszöveg, illusztrációk, címlap, ki dönti el, milyen formátuma lesz majd a könyvnek?
 
A formátum már korábban eldől, hiszen az illusztrációk ennek alapján készülnek, fontos szempont, hogy milyen korosztálynak szól a könyv. Általában a kisebbeknek szóló könyvek négyzetes formátumban készülnek, függ attól is, hogy milyen az illusztráltság foka, ugyanis a négyzetes formátum kedvezőbb a képeknek, nagyobb hangsúlyt kapnak ezáltal, de függ a szöveg hosszúságától is, ha több a szöveg, akkor a hagyományosabb álló formátum, ami célszerűbb.
 
Egy könyvnek bármilyen mérete lehet?
 
Igen, vannak ugyan technikai „nehézségek” bizonyos esetekben, de ezek általában megoldhatók, inkább a használhatóság, illusztráció, korosztály, stílus a legfontosabb szempontok, természetesen a méret befolyásolja a gyártás költségeit, vannak sztenderd arányok, amik a nyomásnál papírtakarékosabbak, de ritkán fordul elő, hogy pusztán ez a szempont határozza meg egy könyv méretét.
 
Ha kinyitunk egy könyvet az elején néhányat még kell lapoznunk, amire elérjük a valós „tartalmat”, pontosan mik ezek az oldalalak?
 
A belső címoldal, ahol a könyv szerzője és címe újra megjelenik, ez általában minden könyvben van, kivéve, ha lapozóról van szó, a szennycímoldal opcionális, ez alapvetően a kötészettől függ, ha nagyobb az oldalszám és az előzékhez (az a papír, ami a könyv borítójába van ragasztva) ragasztva a könyv ezen oldala nem nyílik meg teljesen, akkor elegánsabb, ha ezen az oldalon csak a cím szerepel, esetleg a kiadó, majd lapozva jön az belső címoldal már jól olvasható formátumban a szerzővel és esetleg egy illusztráció részlettel. (A további oldalakról bővebben itt: GYURGYÁK János, Szerkesztők és szerzők kézikönyve)
 
 
Ki dönti el, milyen betűtípusból legyen a kiadvány?
 
Két lehetőség van, vagy az illusztrátor, igazodva a képek stílusához és persze mindig figyelembe véve a korosztályt, vagy külön tipográfus. Sokszor a tipográfia az illusztráció része, főleg képeskönyveknél, ilyenkor mindig az illusztrátor dönt, hiszen a szöveg szerves része a képnek.
 
A papírválasztás folyamata hogyan zajlik, úgy mint mikor anyagot választunk egy ruhához, mire kell ilyenkor feltétlenül figyelni?
 
Itt megint az illusztrációk befolyásolják a választást, vannak képek és technikák, amelyek jobban érvényesülnek bizonyos papírfajtákon, magyarul egyszerűbb és szebb a nyomásuk bizonyos típusú papíron. Alapvetően két nagy csoportja van a papíroknak: a műnyomó típusú és az ofszet típusú. A műnyomó egy sima felületű papír, ami a színes nyomtatást megkönnyíti, a papír kevésbe szívja a festéket, szebbek rajta a színek és kontúrok. Az ofszet mázolt bevonat nélküli papír, elsősorban szöveges kiadványok nyomtatására használják. Szempont meg a papír áttetszősége „opacitása”, nem szerencsés, ha egy illusztrált könyvben a hátlapon átlátszik az előző oldal képe. A papír vastagsága még a korosztálytól is függ, a vastagabb papírok jobban bírják a strapát, illetve az oldalszámtól is, ugyanis a kevés lapból álló könyvek kötészeténél fontos, hogy egy bizonyos gerinc vastagság azért meglegyen.
 
Hogyan kell leadni az anyagot a nyomdába?
 
Az illusztrátor, vagy egy a nyomdai előkészítéssel foglalkozó operátor készíti elő az anyagot, ellátja vágójelekkel (ahol az oldalt körbe kell vágni), a borítónál, a gerinc mérettel, hajtás helyével, tehát a leadott anyag egy picit mindig nagyobb, mint amilyen maga a könyv lesz, a színeket „bontják”, hiszen a nyomda négy színből (fekete, sárga, vörös, kék) nyomja a könyveket ezek kombinációjából születnek majd meg a színek. Általában oldalpárokban kell leadni, amit utána a nyomda a megfelelő ívre rendez.
 
 
Hogyan nyomtatják ki az oldalakat?
 
Ma már szerencsére nem kell filmet készíteni az elkészített anyagból, a nyomáshoz szükséges nyomólemezt közvetlenül az operátor, vagy grafikus által leadott PDF-ből készítik. Ezt megelőzheti egy próbanyomat készítése, ami a színek ellenőrzésére szolgál, illetve egy forgatót is szokás csinálni, ami lehetőséget ad az ellenőrzésre, hogy az oldalak jól jönnek-e egymásután. Fűzni lehet cérnával, vagy kapoccsal (irka) a cérna tartósabb és szebb, majd jöhet a borítóba ragasztás, aminek szintén sok technikája létezik és mindig függ az oldalszámtól, attól, hogy kemény borítós-e a könyv vagy puhafedeles.

 

A következő részben Takács Mari kémfotóival jelentkezünk a nyomdából! A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:


Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csimota.blog.hu/api/trackback/id/tr512479411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.