tsík sanya 2010.12.06. 20:30

Egy könyv születése... (nyomda)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Takács Mari a nyomdában járt, készített fényképeket, és készségesen válaszol a kérdéseinkre is.
 
Hogyan zajlik egy könyv kinyomtatása?
 
Miután leadom a nyomdai pdf-et, azaz ftp-zem a nyomda szerverére a CMYK (négy színre bontott) anyagot (belívek, borító), a nyomda ellenőrzi a digitális állományt, kalibrálja, méri a színeket, majd létre hozza belőle a nyomóformát (CtP) és végül jöhet a gépindulás, vagyis a nyomtatás kezdete.
 
CMYK
 
Nyomólemez
 
Konkrétan mi ilyenkor a feladatod, mire kell figyelni?
 
A gépindulás idejére a nyomda már proof-ot (próbanyomatot) is készít a leadott állományból a színhelyesség ellenőrzése céljából, de én minden alkalommal szeretem vinni az eredetiket is. Persze négy színből nem lehet azt az eredetit reprodukálni, aminél 20 féle festéket használtam. Ez nem várható el. Azonban ha a gépmester is egyet ért, egy kis mértékletes színkorrekcióval természetesen (hiszen ha valahol állítunk valamelyik színtartományban az befolyásolhatja az íven egy másik kép színhelyességét vagy akár a szöveg feketéjét) még közelebb vihetjük a két eredményt egymáshoz. Azután ha az ív mindkét oldalán elkövettük ezeket a kalibrációkat a jelenlévő megrendelő aláírja, elfogadva ezzel a beállításokat és kezdődhet a nyomtatás.
 
Összehasonlítás
 
Milyen érzés látni, amikor elkezdik nyomni azt a könyvet, amin már hónapok óta dolgozol, mennyire könnyű/nehéz ilyenkor elengedni a munkát?
 
Nagyon vegyes érzés. Jó, mert igazán megszületik, méghozzá több ezres ikrekként. Izgalmas és lenyűgöző, mert hihetetlen az a technikai varázslat, aminek a folytán megszületik és itt most a nyomdára gondolok (a szakemberekre, akik sokkal nagyobb kiszerelésű „festékes tubusokkal” és ecsetekkel dolgoznak, mint én) meg a gépekre, amik számomra már olyanok mintha valami meséből léptek volna elő. Csattogva szörcsögnek, port esznek, festéket köpnek, szuper precizitással pakolnak, varrnak, ragasztanak stb. És végül olyan visszavonhatatlan érzés (már ha lehet ilyet mondani) mert ott és akkor, már ha akarnék se változtathatnék semmin. És nem mintha akarnék, de a több ezres ikrek adott génállománnyal kerülnek a raklapokra, ha tetszik a hajszínük másoknak, ha nem.
 
„Keverőpult”
 
Borítóívek
 
Kész az előzék
 

A következő részben Csányi Dóra osztja meg velünk, hogyan jut el a nyomdából a kész könyv az olvasókhoz! A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:


Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá! · 1 trackback

tsík sanya 2010.11.30. 21:21

Egy könyv születése... (nyomdai előkészületek)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Csányi Dóra válaszol a kérdéseinkre arról, hogyan kerül nyomdába egy könyv.
 
Szóval miután elkészültek egyenként a könyv részei: szöveg, előszó, fülszöveg, illusztrációk, címlap, ki dönti el, milyen formátuma lesz majd a könyvnek?
 
A formátum már korábban eldől, hiszen az illusztrációk ennek alapján készülnek, fontos szempont, hogy milyen korosztálynak szól a könyv. Általában a kisebbeknek szóló könyvek négyzetes formátumban készülnek, függ attól is, hogy milyen az illusztráltság foka, ugyanis a négyzetes formátum kedvezőbb a képeknek, nagyobb hangsúlyt kapnak ezáltal, de függ a szöveg hosszúságától is, ha több a szöveg, akkor a hagyományosabb álló formátum, ami célszerűbb.
 
Egy könyvnek bármilyen mérete lehet?
 
Igen, vannak ugyan technikai „nehézségek” bizonyos esetekben, de ezek általában megoldhatók, inkább a használhatóság, illusztráció, korosztály, stílus a legfontosabb szempontok, természetesen a méret befolyásolja a gyártás költségeit, vannak sztenderd arányok, amik a nyomásnál papírtakarékosabbak, de ritkán fordul elő, hogy pusztán ez a szempont határozza meg egy könyv méretét.
 
Ha kinyitunk egy könyvet az elején néhányat még kell lapoznunk, amire elérjük a valós „tartalmat”, pontosan mik ezek az oldalalak?
 
A belső címoldal, ahol a könyv szerzője és címe újra megjelenik, ez általában minden könyvben van, kivéve, ha lapozóról van szó, a szennycímoldal opcionális, ez alapvetően a kötészettől függ, ha nagyobb az oldalszám és az előzékhez (az a papír, ami a könyv borítójába van ragasztva) ragasztva a könyv ezen oldala nem nyílik meg teljesen, akkor elegánsabb, ha ezen az oldalon csak a cím szerepel, esetleg a kiadó, majd lapozva jön az belső címoldal már jól olvasható formátumban a szerzővel és esetleg egy illusztráció részlettel. (A további oldalakról bővebben itt: GYURGYÁK János, Szerkesztők és szerzők kézikönyve)
 
 
Ki dönti el, milyen betűtípusból legyen a kiadvány?
 
Két lehetőség van, vagy az illusztrátor, igazodva a képek stílusához és persze mindig figyelembe véve a korosztályt, vagy külön tipográfus. Sokszor a tipográfia az illusztráció része, főleg képeskönyveknél, ilyenkor mindig az illusztrátor dönt, hiszen a szöveg szerves része a képnek.
 
A papírválasztás folyamata hogyan zajlik, úgy mint mikor anyagot választunk egy ruhához, mire kell ilyenkor feltétlenül figyelni?
 
Itt megint az illusztrációk befolyásolják a választást, vannak képek és technikák, amelyek jobban érvényesülnek bizonyos papírfajtákon, magyarul egyszerűbb és szebb a nyomásuk bizonyos típusú papíron. Alapvetően két nagy csoportja van a papíroknak: a műnyomó típusú és az ofszet típusú. A műnyomó egy sima felületű papír, ami a színes nyomtatást megkönnyíti, a papír kevésbe szívja a festéket, szebbek rajta a színek és kontúrok. Az ofszet mázolt bevonat nélküli papír, elsősorban szöveges kiadványok nyomtatására használják. Szempont meg a papír áttetszősége „opacitása”, nem szerencsés, ha egy illusztrált könyvben a hátlapon átlátszik az előző oldal képe. A papír vastagsága még a korosztálytól is függ, a vastagabb papírok jobban bírják a strapát, illetve az oldalszámtól is, ugyanis a kevés lapból álló könyvek kötészeténél fontos, hogy egy bizonyos gerinc vastagság azért meglegyen.
 
Hogyan kell leadni az anyagot a nyomdába?
 
Az illusztrátor, vagy egy a nyomdai előkészítéssel foglalkozó operátor készíti elő az anyagot, ellátja vágójelekkel (ahol az oldalt körbe kell vágni), a borítónál, a gerinc mérettel, hajtás helyével, tehát a leadott anyag egy picit mindig nagyobb, mint amilyen maga a könyv lesz, a színeket „bontják”, hiszen a nyomda négy színből (fekete, sárga, vörös, kék) nyomja a könyveket ezek kombinációjából születnek majd meg a színek. Általában oldalpárokban kell leadni, amit utána a nyomda a megfelelő ívre rendez.
 
 
Hogyan nyomtatják ki az oldalakat?
 
Ma már szerencsére nem kell filmet készíteni az elkészített anyagból, a nyomáshoz szükséges nyomólemezt közvetlenül az operátor, vagy grafikus által leadott PDF-ből készítik. Ezt megelőzheti egy próbanyomat készítése, ami a színek ellenőrzésére szolgál, illetve egy forgatót is szokás csinálni, ami lehetőséget ad az ellenőrzésre, hogy az oldalak jól jönnek-e egymásután. Fűzni lehet cérnával, vagy kapoccsal (irka) a cérna tartósabb és szebb, majd jöhet a borítóba ragasztás, aminek szintén sok technikája létezik és mindig függ az oldalszámtól, attól, hogy kemény borítós-e a könyv vagy puhafedeles.

 

A következő részben Takács Mari kémfotóival jelentkezünk a nyomdából! A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:


Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.11.11. 10:10

Egy könyv születése... (illusztrációk 5.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Egy kicsit elaludtunk, de most ismét újabb illusztrációkkal jelentkezünk!
 
 szúnyogok
 
házikó
 
 gomba
 
hentes
 
 
tikk-takk
 
zsipp-zsupp
 
borító (terv)
 

 

 

 

A következő részben most már tényleg a könyv nyomdai előkészületeiről lesz szó! A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.11.10. 12:00

Interjú Szegedi Katalinnal, a Lenka alkotójával

Fotó: Duna TV
 
Legújabb könyved egy dundi kislányról szól, emlékszel még arra a pillanatra, amikor megszületett benned a Lenka ötlete?

Emlékszem egy pár évvel ezelőtti nyaralásra, nagyon megragadt bennem egy kép: egy kövérkés, vörös hajú kislány rollerezett a tengerparton anyaszült meztelenül. Nagyon kedves és megejtő látvány volt, az jutott eszembe, hogy egyszer majd megrajzolom. A könyvben végülis szó sincs meztelenül rollerező kislányról, de bizonyos elemek ebből az emlékből azért megjelennek a könyvben. A konkrét ötlet aztán jóval később született meg.
 
 
Végül mi volt az, ami a végső lökést adta a Lenka megszületésének?

2009 augusztusában váratlanul és teljesen ismeretlenül kaptam egy levelet egy bizonyos Associazione Culturale Teatrio nevű intézménytől, akik véletlenül (vagy nem véletlenül) rábukkantak a blogomra. Az ott látottak annyira megtetszettek nekik, hogy meghívtak, hogy vegyek részt egy illusztrációs workshopon Velencében, teljesen ingyen. Ezt én egyrészt nagyon megtisztelőnek éreztem, másrészt imádom Olaszországot, így hát azonnal igent mondtam. Az egyetlen aggasztó tényező az volt, hogy a workshop egy hét múlva kezdődött, és valamilyen kész tervvel kellett érkezni. Én mindig túl komolyan veszem a dolgokat, hát azonnal elkezdtem lázasan egy könyvtervet ácsolni, hogy ne bőgjek le a többi résztvevő előtt, akik – úgy véltem – nyilván már hónapok óta készültek erre. Nos, nem így volt, végülis én voltam az egyetlen, aki valamelyest komplett tervvel érkezett. Itt született meg az első néhány kép.
 
Fotó: Szegedi Katalin
 
Előbb a képek voltak meg, vagy a történethez kezdtél el képeket rajzolni?

Érdekes módon először olaszul írtam meg a mesét, hiszen az előbb említett kurzuson prezentálni kellett valami szöveget is. Persze ez nagyon primitív kis szövegecske volt, ezt aztán szépen elfelejtettem, amikor leültem magyarul megírni a mesét. Természetesen előbb nagyjából a történet volt meg, de csak nagyon nagyjából. Erre építettem fel néhány képet, aztán másfelé alakult a történet, megint másfelé a képek, és így tovább. Voltak kacskaringós elágazások, mellékvágányok a szövegben, ezeket aztán szépen visszanyestük. Amikor végre kialakult a viszonylag véglegesnek mondható szöveg, csak akkor fogtam hozzá a szó klasszikus értelmében vett illusztráláshoz.

Hogyan került a kézirat a Csimota Kiadóhoz?

Mivel ezeket a képeket nem felkérésre készítettem, eleinte nem is gondoltam arra, hogy könyv lehetne belőle. Amikor hazajöttem Velencéből, két kedves ismerősömnek mutattam meg a képeket, közülük az egyik Csányi Dóra volt. Azonnal „lecsapott” rá, és elkezdtünk együtt gondolkodni a továbbiakon. A Csimota Kiadó a téma miatt a „tolerancia”-sorozatába szerette volna beilleszteni ezt a könyvet is. Igen ám, de az elkészült képeknek eléggé más volt a formátuma, aránya. Az szóba sem jött volna részemről, hogy újrafessem a képeket, mert amit én másodszorra festek meg, az mindig sokkal rosszabb az eredetinél. Annyi kompromisszumra azért hajlandó voltam, hogy valamelyest átalakítsam a kompozíciót a sorozatterv arányának megfelelően.
 
Fotó: Várkonyi Péter
 
Pontosan milyen technikákkal dolgoztál?

Papundeklire (igazából nem tudom mi a neve ennek az anyagnak: két barna karton között hullámpapír) festettem, erre ragasztgattam kizárólag papír, minimális egyéb alapanyagú tárgyakat. Lenka testét plasztikusan formáltam meg hullámkartonból. Magyarul ez is kollázs. Ja, és akril, tempera.

 
 
Miért döntöttél ezek mellett?

Évek óta kollázs technikával dolgozom, ez izgat. Azért lassan lecseng bennem ez a technika, és bár az eddigieket kicsit unom már, azért nehezen válok meg tőle. Most valahogy sokkal egyszerűbben szerettem volna megszólalni, ezért redukáltam az eszközöket.

Azt szokták mondani, hogy az illusztrátorok gyakran magukat festik meg, erről mi a véleményed?

Ezt most azért kérdezed, mert én láthatóan egy vörös hajú, dundi kislány vagyok felnőtt változatban? Igen, Lenka én vagyok, mármint a külsejét tekintve. De én vagyok mindaz a sok nádszál kisasszony is, akiket általában rajzolok. Persze ők már csak lélekben vannak velem, ők a fiatalkori (karcsú) énemet testesítik meg. Egyébként teljesen egyetértek. Hogy ne menjek messzire, szerintem például Dezső Andrea minden figurája is teljesen őrá hasonlít. Ezek abszolút nem tudatos dolgok, az ember természetesen nem saját magát akarja megjeleníteni. Mégis, saját magából nem tud kilépni, ezért a legbelső énje kivetül a képeire is. Láttam egyszer egy képeskönyvet, egy baromi ronda nyúl volt a főhőse. Annyira irreálisan ronda volt szegény, amiről éreztem, hogy ilyet nem lehet csak úgy kitalálni, ezért felkiáltottam, hogy úristen, ez a nyúl biztosan olyan, mint a rajzolója! Hátralapoztam, és tényleg. Ott volt a rajzoló arcképe, aki maga volt a nyúl a könyvben.

Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?


Gyakran járok a bolognai gyermekkönyvvásárra, így van nemzetközi összehasonlítási alapom. A mai magyar gyermekkönyvek, különösen, amik az elmúlt két-három évben jelentek meg, abszolút világszínvonalúak! Az irodalmi részről mindig is az volt a véleményem, hogy eddig sem volt okunk a szégyenre, sőt! A grafika terén azonban mostanában észlelhető igazán átütő változás. Elképesztően újszerű, szép, friss, modern, nemzetközi szinten is vállalható gyermekkönyvek jelennek meg. És ahogy látom a fiatal nemzedék előretörését, ez a folyamat egyre pozitívabb.
 
 
 
Vannak már újabb könyv ötleteid?

Olyan értelemben nincsenek, mint a Lenka, hogy teljes egészében én csinálnám. Jelenleg Boldizsár Ildikó: Királyfi születik című könyvén dolgozom (Naphegy), később Finy Petra: Maja tizenkét babája című könyvét fogom illusztrálni (Pagony).

Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni, írni?


Fogalmam sincs, mivel nincs összehasonlítási alapom. Eddig csak gyerekkönyvek alkotásában vettem részt, elsősorban természetesen illusztrátorként.

Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?

Jelenleg is látható egy kiállítás a váci Mosolytár Kávézóban, ez december végéig tart nyitva. A Lenka bemutatója november 13-án, szombaton lesz a Pagonyban. Aki eljön a bemutatóra, azoknak személyesen fogom bemutatni az eredeti képeket. Decemberben lesz egy átfogó kiállításom az Anno könyvesboltban, itt nyomat formájában lehet majd látni a Lenka képeit, más képek társaságában. A nagy durranás azonban januárban lesz: a Lenka eredeti képeiből kiállítást rendezünk a Melba étteremben. (Erről természesen a Csimota blogján is írni fogunk!)
 

LENKA

Mese a barátságról. Egy dundi kislány, Lenka, egy napon
elindul, hogy barátokat keressen magának, ám a gyerekek mind elutasítják és kicsúfolják. Vajon talál magának barátot?
 
160x190 mm, 24 oldal
cérnafűzött, keménytábla
ISBN 978-963-9768-35-2
Megjelent: 2010 ősz
Fogyasztói ár: 2200 Ft
 

Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.11.06. 18:30

Interjú Dezső Andreával, a Mamuska alkotójával

Fotó: Nash Baker
 

Ha jól tudom ez volt az első olyan munkád, amihez te írtad a szöveget.

Nem, gyakran írok a munkáimban, de ez az első önálló képeskönyvem.

Mikor és hogyan megfogalmazódott meg benned a könyv ötlete, előbb a képek voltak meg, vagy a történethez kezdtél el képeket rajzolni?

Az ötlet, meg a könyv maga is, fokozatosan, részletekben jött létre. 2004 körül írtam az első fejezetet. Eredetileg egy hosszabb önéletrajzi novella The Numbers (A számok) része volt az Árvíz, a Mamuska nyitófejezete. Igazából csak egy emlék volt, az egyik legelső emlékem, ahogy a nagymamámmal nézzük az ablakon keresztül az 1970-es nagy szatmári árvizet. Megmutattam az Árvizet valakinek itt New Yorkban, egy nagy kiadónál, akinek nagyon tetszett és megkért, hogy írjak még hozzá. Így születtek a következő fejezetek és a mese ritmusa. A kiadó marketing osztálya színes könyvet szeretett volna, de én fekete-fehérben képzeltem el, úgyhogy ott elváltak útjaink. Nem sokkal azután az Esopus művészeti lap kért fel, hogy egy projektet csináljak, ami a lap formátumát használja fel, akkor készítettem az első illusztrációkat a Mamuskához.

Nagyon érdekesek az első reakciók az illusztrációkkal kapcsolatban, sokan felkapják a fejüket a fekete-fehér képekre, hisz nem jellemző, hogy egy gyerekkönyv ne színes legyen, pontosan milyen technikákkal dolgoztál?

Grafit ceruzával rajzoltam papírra. Ez az egyetlen technika a könyvben.

Miért döntöttél a fekete-fehér illusztrációk mellett?

Egyrészt mert nagyon szeretek rajzolni és a grafit technika egyszerűsége rendkívül vonzó. Mivel olyan egyszerű a technika nem lehet semmi mögé elbújni, nincs semmilyen szemfényvesztés, és ez az egyenesség is nagyon vonzó számomra. Másrészt illik a történethez, az én gyerekkori emlékeim gyakran fekete-fehérek, talán mert a családi fényképeink fekete-fehérek voltak a hetvenes években, szintúgy a tévéműsorok.

Sokan szomorúnak, nyomasztónak találják a könyv hangulatát, mit válaszolnál erre nekik?

A történet arról szól, hogy a főszereplő gyermek úgy próbálja feldolgozni a nagymamája halálát, hogy igazi és képzelt emlékeket idéz fel az édesanyjának. Sokan a halál gondolatát nyomasztónak, szomorúnak találjak és biztos vannak olyanok, akik úgy vélik hogy a halálnak nincs helye gyerekkönyvben. Én úgy gondolom, hogy egy szeretett családtag elvesztése fontos része sok gyerek életének, és ezért a gyerekeknek szóló könyveknek is őszintén, érzékenyen, vigasztalóan foglalkozniuk kell vele. Szerintem a történet nem szomorú, de ez egyéni megítélés kérdése.

Fotó: Adam Gurvitch
 

Hogyan került a kézirat a Csimota Kiadóhoz, hiszen nem élsz Magyarországon, mennyire ismered a magyar gyerekkönyveket?

Volt tanárom Pálfi György adott ajándékba egy rendkívül érdekes kis könyvsorozatot egy látogatásom alkalmával. Ez volt a Piroska és farkas című 5 részes könyves csomag, ami nagyon tetszett, mert egészen eredeti volt, ahogy a különböző művészek, designerek kezelték ugyanazt a mesét a saját stílusukban és elképzelésük szerint, továbbá, hogy ez az öt radikálisan különböző könyvecske egy dobozban egy új egységet képezett. Mind az öt könyv kitűnő volt külön-külön és az egész valahogy több lett, mint a részek összege. Szegedi Kata réven ismertem meg személyesen a Csimota Kiadó tulajdonosait, Dórát és Katát.

Mi a véleményed a mai magyar gyerekkönyvekről?

Gyönyörű és elgondolkodtató gyerekkönyveket adnak ki, eredeti stílusú remek illusztrációkkal és nagyon magas színvonalú írásokkal; megtisztelő, hogy a Mamuska a Csimota Kiadó gondozásában jelenhetett meg.

Fotó: Kohler Arts/Industry
 

Vannak már újabb könyv ötleteid?

Igen, vannak; de soha nem beszélek ötletekről csak miután már nagyrészt elkészültek a munkák vagy legalábbis szerződés alatt vannak. Tapasztalatom szerint túl korán beszélni a még alakuló, fejlődő munkákról elszívja az életerejüket, effektíve megöli őket.

Gyerekeknek, vagy felnőtteknek egyszerűbb festeni, írni?

Mindkettőnek megvannak a maga nehézségei és szépségei. Van, hogy a történet ötletével egyszerre jön az is, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek írom-e majd. Máskor, ahogy változik egy történet írás közben, úgy változhat az olvasóközönség is. A Mamuskánál például ez így alakult: az Árvíz, ami a Mamuska nyitófejezete lett, eredetileg egy önéletrajzi novellám The Numbers részeként egy felnőtteknek szóló irodalmi antológiában (McSweeney's) jelent meg itt Amerikában. A novella elbeszélője egyes szám első személyben egy kissé koravén hat- hét éves kislány, végig az ő fejében vagyunk, az ő szemszögéből látjuk a világot amelyben él. A gyerek elbeszélő maradt a Mamuskában is, csak most nem felnőtt olvasóknak mesél, hanem vele egykorú gyerekeknek.

Fotó: Nash Baker
 

Ami számomra sokkal nehezebb volt a felnőtt-gyerek olvasók kérdésénél az a nyelvi és kulturális háttér kérdése volt. A The Numbers a hetvenes évek szocialista Romániájáról szól, egy vadonatúj lakótelepen elő, főleg faluról beköltözött munkás családokról egy gyerek szemszögéből elmesélve. A lakótelep egy hagyományos, kertes házakból álló városrészt szorít ki, a kerteket letarolták, az eredeti lakosokat kiszorítják a szocialista modernizáció nevében. Ha ugyanezt a történetet magyarul vagy románul írtam volna, kelet-közép-európai olvasóknak, akik számára ismerős a történetem világa, akkor egészen lakonikusan szinte félszavakból, utalásokból meg tudtam volna magam értetni. Mivel amerikai, de legalábbis angol nyelvű olvasóknak írtam, ezért bár mindent el kellett alaposan magyaráznom, ami abban a világban történt (hiszen az olvasóim nem éltek soha benne) nem lehetett didaktikusan magyaráznom, valahogy a félszavak és utalások illúzióját végig meg kellett tartanom.

Ehhez hozzáadva azt, hogy a The Numbers volt az első angol nyelven írt komolyabb és hosszabb írásom, ami azt jelentette, hogy három szótárra volt szükségem egyszerre. A magyar-angol kéziszótár, az amerikai angol értelmező szótár és az amerikai angol szinonima szótár volt állandóan nyitva előttem hónapokig. Lassú és keserves munka volt, de végül is megérte. Most már nincs szükségem szótárra, amikor írok.

Amerikában befutott és ismert művész vagy, Magyarországon mikor lehet majd látni a munkáidat?

Ha lehetőség nyílna kiállítanom Magyarországon nagyon szívesen tenném. Aktívan nem járok ugyan utána, mert rengeteg projekten dolgozom egyszerre és nincs kapacitásom rá, de ha felkérnek és nem rettenetesen bonyolult a megvalósítás nyitott vagyok az ötletre.

 

MAMUSKA

Egy kislány végtelen fantáziájával idézi fel nagymamája fiatalkorát. Mamájának mesélve elénk tárul egy határtalan fantáziavilág, ahol életre kel a múlt; a nagy árvíz, a nagymama előtt hódoló kérők, a régi kert és csodás lakói, és persze két képzelt jó barát is. Meseien és lírai hangon mosódik össze a valóság a képzelettel, ahogyan egy kisgyerek fejében ez él.

117x185 mm, 40 oldal
cérnafűzött, keménytábla
Fordította: Szabó T. Anna
ISBN 978-963-9 768-33-8
Megjelent: 2010 ősz
Fogyasztói ár: 2200 Ft
 

Címkék:interjú 2010 3 6 dezső andrea mamuska Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.11.01. 00:15

Szegedi Katalin Lenka című könyvének bemutatója

Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.10.20. 23:30

Egy könyv születése... (illusztrációk 4.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

És még mindig vannak szép képeink!
 
virág
 
csigabiga
 
 labda
 
tornászok

 

 

 

A következő részben a könyv nyomdai előkészületeiről lesz szó, és persze újabb Takács Mari-képekre is várunk még. A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.10.16. 07:30

Egy könyv születése... (illusztrációk 3.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Jönnek az újabb illusztrációk!

fújja a szél

mérleg

trapp

róka

álmos a banda

 

 

 

A következő részben újabb és újabb Takács Mari-képeket láthatunk majd. A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:

 

Címkék:egykönyvszületése 1 komment

tsík sanya 2010.10.08. 15:15

Egy könyv születése... (illusztrációk 2.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Ebben a részben újabb illusztrációkat láthattok, és egy nagy dilemma eldöntéséhez kérnénk a segítségeteket!

 

 
 
 

És végül akkor a dilemma, szerinted:

survey service

 

A következő részben további Takács Mari-képeket láthatunk majd. A korábbi részek itt.

 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.10.02. 14:30

Egy könyv születése... (illusztrációk 1.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből. 

Ebben a részben Csányi Dórával, a szerkesztővel, folytatjuk, aki elmondja, hogy miután összeállt a könyv szövege, hogyan haladt tovább a közös munka.

Az előző részben említetted, hogy Marinak más leadandó munkái voltak, ilyenkor az történik, hogy leáll az egész folyamat?

Elméletileg igen, de nagyon türelmetlen voltam, ezért megkértem, hogy legalább a szövegeket felhasználva csináljon egy pdf-makettet, ez lett az első nyerstördelés, az már akkor olyan volt mintha igazi könyv lenne, igaz még sok fantázia kellett hozzá.

 

Ez a nyers változat mikorra készült el?

Augusztus végére, közben Ildikó küldött Marinak egy „mozdulatsor” listát, hogy felelevenítse a tornán látottakat, hogy Mari majd ezt is használhassa a ceruza rajzoknál.

Azért mégis csak volt valami leadási határidő, nem?

Abban állapodtunk meg Marival, hogy szeptember végéig elkészíti az illusztrációkat, és amikor elkezdtek jönni a képek Ildikóval nagyon lelkesek lettünk.

 

A következő részben újabb Takács Mari-illusztrációkat láthatunk majd.  Illetve felmerül egy nagyon fontos kérdés is: mi legyen a könyv címe? A korábbi részek itt.
 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése 1 komment

tsík sanya 2010.09.24. 19:15

Egy könyv születése... (alkotók 3.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

A harmadik részben a szerkesztőt, Csányi Dórát ismerhetjük meg, aki elmondja, hogyan alakult ki a könyv szövege.

A szerkesztő: Csányi Dóra

A Csimota Könyvkiadó egyik megálmodója és alapítója, jelenleg Franciaországban él a családjával.

A Csimota Kiadó, hogyan került a képbe a könyvvel kapcsolatban?

2010 tavaszán Marinál voltam, éppen a legutolsó munkáit nézegettük, amikor megemlítette, hogy megkereste őt Ildikó, hogy milyen jó lenne az általa vezetett Csiri-biri torna anyagát könyv formátumban is elkészíteni.

Korábban már találkoztál a Csiri-biri tornával?

Nem ismertem a tornát, nagyobbak már a gyerekeim, de izgalmasnak tűnt, ezért meg ott nyomban írtunk Ildikónak

És Ildikó mit válaszolt?

Örült nagyon a dolognak, egy hétre rá már jött is tőle az anyag, ömlesztve sok-sok mondóka. Ebből két kötet is kijön. Sokáig tanakodtunk, hogyan találhatnák meg a helyes arányokat, végül úgy döntünk, annyi verset, mondókát válogatunk ki amennyit egy foglalkozáson is használnak. Íme néhány közülük:

Gomba, gomba, gomba
Nincsen semmi gondja
Ha az eső esik rája
Nagyra nő a karimája
Az esőt csak neveti
Van kalapja, teheti!

 
Zsipp-zsupp kender zsupp, ha megázik kidobjuk, zsupsz.
 
Tik-tak, tik-tak…
Így ketyeg az óra, tik-tak jár, benne a manócska kalapál,
Ha megáll az óra, és nem jár, alszik a manócska és nem kalapál.
 
Lassan jár a csiga-biga, táskájában eleség,
Várja otthon lánya fia, csiga-biga feleség.
Száguldozik csiga-biga táskájában eleség,
Várja otthon lánya-fia csiga-biga feleség
Elfáradt a csigabiga, elfogyott az eleség,
Várja otthon lánya-fia csiga-biga feleség


Visszatérve ez előző válaszodra, jól értettem, hogy második kötetet is terveztek?

Igen, jól értetted.

Az első kötet anyaga mindenesetre akkorra már összeállt?

Egy jogdíjas szöveg volt közöttük, Gryllus Vilmos: Lassan jár a csiga-biga, pár nap múlva megkaptuk tőle a hozzájárulást, onnantól kezdve, ez úgy május közepe felé volt, a könyv szövege véglegesnek tekinthető. Illetve még hátra volt az előszó megírása. Az előszó első verzióját rövidnek éreztük, igazából keveset mondott a korai mozgásfejlesztés későbbi hatásáról és szerepéről. Ezért Ildikó egy szakpszichológustól kért pár sort, hogy írja le miért fontosak ezek a mozgások ebben az életszakaszban, így az előszó mellett készült egy „szakszöveg” is, mely a könyv végére került.

 

Miután kiválogattátok a mondókákat, hogyan folytatódott a munka?

Mivel Marinak sok leadandó munkája volt, még nem tudott ezzel a feladattal elmélyülten  foglalkozni, addig Ildikó tematikába rendezte a verseket, ahogy a foglalkozásokon is elhangzanak, hamarosan elkészült az első változat. A válogatás során felmerült az az igény, hogy jó lenne, ha valahogyan elmagyarázhatnánk a szülőknek, hogy az egyes szövegekhez milyen mozdulatsor tartozik.

Milyen megoldási javaslatok születtek?

Először Ildikó leírt néhány mozdulatsort, de úgy éreztük, túl hosszú, túl száraz, a gyerekeket nem fogja érdekelni, ráadásul elnyomná a néha csak kétsoros mondókákat. Aztán eszünkbe jutott, mi lenne, ha címszavak alá rendeznénk a versikéket, hátha az segítene: átmozgató, beköszöntő, lóbáló, futkosó. Úgy ítéltük meg, hogy ez az irány lesz a megfelelő, ezek a címszavak már kellően beszédesek. Viszont még mindig azon tanakodtunk, hogyan lehetne még láthatóbbá tenni a mozgásokat, mert ha valakinek nincs ötlete hozzá, és a tornára sem járt korábban, akkor nem biztos, hogy tudná használni. A megoldás végül az lett, hogy megkértük Marit fázisrajzoljon, és kombinálja ezeket a ceruzarajzokat a festett képeivel, hogy az olvasók el tudják képzelni, mit is lehet csinálni egy-egy vers alatt.

A következő részben Takács Mari újra felbukkan és elkészül egy nyers változat is, az már akkor olyan mintha igazi könyv lenne, igaz még sok fantázia kell hozzá. A korábbi részek itt.
 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.09.22. 21:21

Egy könyv születése... (alkotók 2.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

A második részben megismerhetitek Takács Marit, az illusztrátort, aki elmeséli mi tetszett meg neki legjobban ebben a felkérésben.

Az illusztrátor: Takács Mari

1971-ben született Budapesten, ahol művészeti tanulmányait is végezte. Többéves reklámszakmai tevékenysége mellett önálló és csoportos kiállításokon is részt vett és vesz a mai napig. 2003 óta pedig szinte kizárólag gyermekkönyvek illusztrálásával tölti az idejét.

Miért vállaltad el ezt a felkérést, mi tetszett meg a legjobban ebben a feladatban?

Amikor Ildikó először megkeresett már ismerősen csengett az általa kitalált és népszerű foglalkozás neve: Csiri-biri torna. Ez azért van mert van egy három éves kisfiam, és aki gyakorló anyuka, mint én, az elég hamar találkozik a különböző baba-mama foglalkozásokkal, masszázsokkal. A Csiri-biri torna honlapját akkor már többször is láttam, gyakorlati tapasztalatot azonban akkor még nem sikerült szereznem. Úgyhogy, amikor email-t váltottunk Ildikóval nagyon megörültem. Egyrészt mert szeretek a legkisebb korosztálynak festeni másrészt mert itt volt az alkalom, hogy beleáshassam magam egy olyan témába, ami izgalmas és nekünk szól, kisgyermekes anyukáknak (vagy apukáknak, vagy nagypapáknak vagy nagymamáknak:).

A megkeresés után, hogyan folytatódott a munka?

Egy kiterjedtebb levelezéssel a Csimota Kiadó, Ildikó és köztem. Lassan tisztázódtak a körvonalak, és a szerkesztővel egy alkalommal személyesen is elmentünk, hogy végig nézzünk egy foglalkozást: dalok, mondókák, tornázás, nevetgélés, futás, pihenés, pakolás, hengergőzés, zenélés, elpilledés majd megint minden elölről egyre több és több jelenlévővel akik a foglalkozásra jöttek.


Ildikó, hogyan kapcsolódott be ebbe a tervezési szakaszba?

Később Ildikó, a munkám segítendő egy DVD-t is postázott, hogy majd a mozdulatrajzoknál ki tudjam választani a legjellegzetesebbeket, amelyek a könyv szereplői lesznek. A mondókás anyagot is megkaptam és elkezdődhetett a tervezés (tördelés, mondókák figuráinak kitalálása stb.).

A következő részben a szerkesztő, Csányi Dóra, eleveníti fel, hogyan került a képbe a Csimota Kiadó. A korábbi részek itt.
 

A sorozatot támogatja:

Címkék:egykönyvszületése Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.09.20. 21:00

Egy könyv születése... (alkotók 1.)

Kedves Barátaink, a következő napokban egy könyv születésnek műhelytitkaiba nyerhettek betekintést: megismerkedhettek a könyv alkotóival, mindenki elmeséli, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, betekintést nyerhettek abba, hogyan alakul ki egy könyv szövege, hogyan születnek az illusztrációk, mi a feladata egy szerkesztőnek, milyen nehézségekkel kell szembenézni stb. stb. stb. Azok, aki hűségesen követnek minket a facebookon (lájkolnak, illetve kommentelnek) azok között 3 darabot sorsolunk ki az elkészült könyvből.

Akkor kezdjük is!

Az első részben megismerhetjük a könyv ötletgazdáját, megtudhatjuk mi is az a Csiri-biri torna, és az is kiderül, hogy a tavasz, egy tündér és a betűtészta együttesen mire is képes valójában!

Az ötletgazda: Orszáczky Ildikó

Címkék:könyv szerző egykönyvszületése orszáczky ildikó csiri biri torna tár 1 Szólj hozzá!

tsík sanya 2010.09.09. 19:55

Leon a profi...

Ismeritek Leont? Ha nem, akkor segítek!

Leon egy jópofa figura, aki 30 apró és hasznos tanácsot ad a környezetünk megóvásával kapcsolatban, érdemes rá figyelni, ha még pár év (5, 10, 20, 100) múlva is szeretnénk a Földön éldegélni, úgy hogy azért marad még belőle valami.

Címkék:könyv illem környezetvédelem leon annie groove Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása