Már több könyv is megjelent a Csimota Tolerancia, PC-sorozatában – több név is kering az interneten – mi is ez a sorozat, milyen céllal indította el a kiadó, s az eddigi tapasztalatok alapján milyen irányba tervezitek a bővítését?
Igen, kicsit mi is bajban vagyunk, hogy hogyan is nevezzük ezt a sorozatunkat. Szerettünk volna ugyanis egy olyan sorozatot, ahol beszélhetünk a gyereknek, a másságról, a másik ember elfogadásáról, a nagybetűs Életről és Elmúlásról, az emberiség sokszínűségéről sok-sok nagyon hangzatos és nemes dologról, és mindezt mesei környezetben, nem ismeretterjesztő és okító céllal.
Egy kicsit beszélgessünk még a már megjelent könyvekről, hogyan került például a képbe az ICA (Irodalmi Centrifuga), illetve a tapasztalatokról, mennyire érzed sikeresnek a korábbi könyveket?
A sorozat első két meséje egy irodalmi pályázatra született az Irodalmi Centrifuga szervezésében és így került azután hozzánk. Nagyon szeretem mindkét történetet és azt hiszem jó bevezetőjük volt a sorozatnak.
Sorozat sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta újabb mesék kerültek kiadásra és a jövőben is folytatni kívánjuk újabb és újabb történetekkel. Mindegyik könyvnek más a története, az első kettőt (Emberke színe, A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány) mi válogattuk ki több mese közül és kerestünk hozzá illusztrátorokat. Próbáltunk olyan képi világot teremteni a mesék mellé, melyek összhangban állnak a szöveggel és erősítik annak hangulatát. Pédául a Fehér hercegnő esetében mindenképp valami nagyon nőies, festői világot szerettünk volna, ezért is esett a választásunk Takács Marira. Agócs Írisz légies és olykor vicces képei pedig tökéletes összhangban állnak Böszörményi Gyula teremtés meséjével.
A harmadik megjelent cím A hálás virág kicsit rendhagyóbb módon került kiadásra. Szulyovszky Sarolta már egy kész anyagot küldött nekünk, ami annyira megtetszett, hogy azonnal igent mondtunk rá. Ez a Csimota életében viszonylag ritkán fordul elő, bár a most megjelenő Benedek Elek mese kiadása is hasonlóan zajlott, mégsem mondhatnám, hogy ez jellemzi leginkább kiadói politikánkat. Mindkét könyvnél adaptálni kellett az illusztrációkat a sorozat formátumához. Picit tartottunk attól, hogy ez a képek kárára válik majd, de szerencsére az illusztrátorok nagyon ügyesen oldották meg a feladatot és ma már senki nem mondja meg, hogy ezek a képek eredetileg négyzetesek voltak. A Lenka esetében először csak néhány képet láttunk.
Szegedi Kati egy olaszországi alkotóműhelyben álmodta meg Lenka figuráját; azonnal beleszerelmesedtünk, és jóllehet volt egy történet mag is hozzá, mégis sokáig dolgoztunk rajta közösen, míg létrejött a végleges szöveg. Kati csak ezután fejezte be az illusztrációkat.
Tudom, hogy egy szerkesztőnek illik semlegesnek maradni, de neked melyik könyv a személyes kedvenced és miért?
Mindegyik könyvet másért szeretem, nincs igazán kedvencem, szeretem a történeteket, szeretem az illusztrációkat, szeretem, azt ahogyan feldolgozásra kerültek bizonyos "nehéz", vagy "kényes" témák, szeretem, hogy mindegyiknek nagyon más stílusa és megfogalmazása, ugyanakkor mindegyikben látom azt a közös újító szellemet ami az egész sorozatnak legfőbb célja is.
Úgy tudom külföldön is érdeklődnek a sorozat iránt, milyen nyelveken jelentek meg eddig a könyvek?
A Lenka immár svédül, lengyelül és franciául is olvasható, a sorozat első két kötete lengyelül és franciául, a Hálás virág pedig olaszul, illetve a közeljövőben lengyelül is.
A sorozat legújabb könyve egy Benedek Elek mese, hogyan került ez a szöveg a kiadó látóterébe?
Rippl Renáta keresett meg minket egy kész ötlettel, a mesét is ő választotta. Nála is a sorozat egységes arculata miatt kicsit igazítani kellett a rajzokon, de úgy érzem a végeredményt elnézve, hogy megérte. Ebben a könyvben például azt szeretem, hogy ugyan egy népies hangulatot idéz, de ezt mégis nagyon modern módon teszi, egyszerre illeszkedik a képi világ a meséhez és a mai vizuális világunkhoz. Jó, hogy a gyerekkoromat idézi, amikor rengeteg Benedek Elek mesét olvastunk, és amikor a tv-ben a magyar népmesék sorozatot néztük, bennem az otthonosság érzését kelti. Jó így kézbevenni a sorozatot egyben, a formájuk egyforma, közel azonos terjedelműek de mégis mindegyik annyira más, így aztán nem csupán mondanivalójukban hordozzák a sokszínűség üzenetét.
