Baranyai András
Hogyan látod a saját munkáidat a külföldi piacon, mennyire illeszkedik vagy tér el a nemzetközi tendenciáktól?
Hát ezt lehet, hogy nem nekem kellene megítélni. Néha úgy érzem illeszkedik, néha meg úgy, hogy túlságosan kelet-európai vagyok és olyan poénokra hegyezek ki dolgokat, amit kint kevésbé értenek. Máskor meg azt tapasztalom, hogy mintha pont ezek az utalások lennének érdekesek a nemzetközi megjelenéseken. Ami idén számomra feltűnő különbség volt Montreuil-ben az az, hogy egy könyvnél mennyire odafigyelnek a papírválasztásra, nyomdatechnikára és a kivitelezés egészére, hiszen ez az illusztráció szerves része. Ha önmagában a grafikától nem is esik hasra az ember, de olyan minőségben tálalják a könyveket, hogy az ellenállhatatlan. Direktszín nyomások, popup-játékok után furcsa újra kézbe venni egy műnyomó papírra nyomott négyszínnyomásos könyvet.
Kiskorodban vettél részt hasonló műhelymunkán, ami a bemutatót követte, szerinted jó ötlet, élvezték a gyerekek, közelebb hozzá őket a könyvek világához?
Nem. Nem is tudom, hogy gyerekkoromban voltak-e ilyen workshopszerű dolgok. Én úgy éreztem élvezik a gyerekek ezeket a foglalkozásokat, már-már meglepően lelkesek és nyitottak. Úgy unblock a könyvek világához nem tudom mennyire hozza őket közelebb, a vizuális világuk és a képi gondolkodásuk mindenképpen tágul.
Mit csináltatok pontosan?
Én a „Piroska és a farkas” könyvem alapján csináltam velük feladatot. Egy leporelló-könyvecskét készítettünk, amiben a történetet kellett képekben elmesélni. Mindenki a saját könyvét készítette el.
Ha Magyarországon is lennének hasonló foglalkozások gyerekekkel, szívesen vennél részt rajtuk?
Itthon korábban nem nagyon csináltam ilyet. Alapból nem szeretek közönség előtt szerepelni, de most már összeszedtem talán annyi rutint, hogy máskor is részt vegyek ilyesmin.
