Stark Attila
Kérlek, pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, például mióta foglalkozol illusztrálással?
Az Iparra jártam grafika szakra. Az egyetem mellett már illusztráltam, a diplomamunkám pedig egy szabad rajzos könyv volt, Kulocity címmel. Ez később meg is jelent, közben rajzoltam flyereket, plakátokat, magazinokba, könyvekbe, lemezborítókra, weboldalakra, blogokra, általában a teljes tervezéssel (tipográfia, stb.) együtt... Mindig a szabadkézi rajzból indulok ki, ha a munka jellege engedi, a tipót is megoldom manuálisan.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
Igen, ismertem, és nagyon tetszik. Főleg, hogy több volt iskolatársamat is láttam már a Csimotánál megjelenni.
Korábban ismerted már a Csimota Design-sorozatát, mi a véleményed a kezdeményezésről?
Igen, ismertem, és nagyon tetszik. Főleg, hogy több volt iskolatársamat is láttam már a Csimotánál megjelenni.
A Csizmás kandúr egy felkérésre készült munka, ezt a formát szereted-e jobban, vagy ha szabadon alkothatsz?
Ideális esetben a kötöttebb dolgokban is nagy szabadság lehet.
Dóra, a Csimota Kiadó szerkesztője, mennyire kötötte meg a kezed, milyen instrukciókat kaptál, segítettek-e ezek?
A Csimotánál a történeten és a könyv formátumán kívül nem volt megkötés. Persze oda kell figyelnem, hogy mindez gyerekeknek szól.
Pontosan milyen technikával dolgoztál végül?
A munkamenet fotókkal illusztrálva:
1. karaktergyűjtés, tervezés.
2. storyboard – próbáltam egy hagyományos, jól értelmezhető képregényt csinálni. Ehhez a történetet fel kellett osztanom, hogy az adott terjedelmen belül minél jobban kibontakozhasson a sztori.
3. megszerkesztem az oldalon belül a kockákat, több felosztási lehetőséggel.
4. az üvegasztalon, vagy egy üveglapon át látom mindkét papírt, így a fölső lapra vázlatvonalak nélkül, pontosan be tudom jelölni, vagy átrajzolni az alsó lapon lévő rajzot, vázlatot. Jelen esetben a képregénykockákat, így ezeket nem kell újra és újra kiszerkesztenem. A kék ceruza csak arra jó, hogy az előrajzolást, a vázlatos vonalakat nem kell kiradíroznom – a photoshopban kiválasztom a kék színtartományt, és egy lépésben ki tudom törölni. Csak a végleges fekete kontúrok feketék maradnak.
5. A kockákba bekerülnek a rajzok a storyboard alapján, először ezek is kék ceruzával. Aztán jön a kihúzás, filctollal. A szkennelés után photoshopban eltűntetem az előrajzolást, és kiszínezem a rajzokat.
6-7. elkészül a belső címlap és az előzék is. Néhol utólag vagdosom össze az oldalakat a gépen.
8. a borítót egy laza, akrillal készült vázlat után megfestem zománcfestékkel.
Mennyire nehéz narratívnak lenni csak a képek által – nem lehet elrugaszkodni a történet magjától, olyan mintha megszabnák az adott oldalon ennek és ennek kell lennie –, vagy azért volt szabad játéktered?
Egy adott dolgot is izgalmas formába önteni, azon belül is rengeteg játék lehet. Próbáltam a sztorit a saját világomba beilleszteni, amennyire csak ez megoldható.
Láttad már a többiek Csizmás kandúrját?
Még nem, de nagyon kíváncsi vagyok.
Klikk, majd újra klikk a többi Csizmásért!
Legközelebb hol és mikor láthatják az érdeklődők a munkáidat?
A Printa Galériában szitanyomatok formájában. Ezeken is mesefigurák szerepelnek, de már egy felnőtteknek szóló verzióban.
Stark Attila - Csizmás kandúr
A Csimota nagysikerű Design-sorozatának (A három kismalac, Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe) negyedik része a CSIZMÁS KANDÚR, melyben ismét öt tehetséges illusztrátor, (Csernus Ágnes, Stark Attila, Paulovkin Boglárka, Carolina Búzió, Bodonyi Panni) a saját megközelítésében, csak képek által meséli el a világszerte jól ismert mesét. A könyvek különlegessége, hogy mivel mindegyik más-más „nyelven íródott”, ezért az olvasók már eleve a „fordításokat” vehetik a kezükbe.
