Larsson Marika
Van Svédországban egy kiadó, Felis Förlag a neve és Larsson Marika a vezetője, a Csimota Kiadótól idén már a második könyvet jelentetik meg a Lenka után a Palkót. Marika, kérlek pár szóban mutatkozz be az olvasóknak, mit érdemes tudni rólad, például hogyan lesz valaki Svédországban gyerekkönyvkiadó?
Tavaly óta gyerekkönyvtárosként dolgozom Göteborg Tuve kerületének a könyvtárában. A pályát 22 évesen kezdtem az újonnan megnyílt Békés Megyei Könyvtárban. 17 éve élek Svédországban, és 10 évig helyettesítettem Göteborg több kerületi könyvtárában. Így jól ismerem a svéd könyvkiadást. A lányom 16 éves, és ahogy nőtt, úgy fedeztem fel, milyen nagyszerűek is a svéd gyerekkönyvek. Néhány könyvből készítettem próbafordítást, és több magyar kiadót is megkerestem, mire az egyik igent mondott, és most svéd gyerekkönyveket is megjelentet. Gondoltam, mi lenne, ha svéd gyerekkönyvkiadóknak ajánlanék magyar gyerekkönyveket kiadásra. Nos, a válasz minden kiadónál negatív volt. Ezért határoztam úgy, hogy saját kiadót alapítok. 2009-ben jött létre a Felis Förlag, ami családi vállalkozás.
Milyen könyveket ad ki a Felis Förlag?
A kiadó profilja közép-európai gyerekkönyvek megjelentetése svéd nyelven. Főként magyar gyerekkönyveket szeretnénk megjelentetni, de tervezgetem szlovák gyerekkönyvek kiadását is svéd nyelven. Négy évig éltem Pozsonyban, ott végeztem el az egyetemet.
Az első könyvünk Rapunzel volt Szegedi Katalin illusztrációival, majd Paulovkin Boglárka Róka és Egér című képeskönyvét jelentettük meg. Ezt a mesét hamarosan a svéd rádió is műsorra tűzi, és az interneten is hallható lesz svéd nyelven. Majd Lenka következett.
Hogyan esett a választásod annak idején a Lenkára?
Szegedi Katalinnal az interneten keresztül ismerkedtem meg. Rapunzel megjelenése után Göteborgban is járt, amikor a képeit kiállították a göteborgi gyerekkönyvesboltban. Már akkor említette nekem, hogy Lenka képein dolgozik. Megtetszett a könyv, és elhatároztam, hogy megjelentetjük.
a Palkó, svéd borítója
A Palkót te fordítottad svédre, volt néhány érdekes levélváltásunk a szöveggel kapcsolatban, például a könyvben szereplő fekete kiskutyát, Negrót, át kellett neveznünk, milyen „nehézségekbe” botlottál még a fordítás kapcsán?
Nos, mielőtt könyvkiadásba kezdtünk a férjemmel, nem tartottam helyesnek, ha egy könyv szövegén változtattak a fordítás során. Kiadóként kénytelen vagyok ezt a véleményt módosítani. Kis kiadó vagyunk Svédországban, és ezért nem tudjuk bejuttatni a könyveinket a könyvesboltokba, csak az internetes hálózatokon és a saját honlapunkon keresztül áruljuk őket. Egy könyvet általában ezer példányban nyomtatunk. A vásárlóink túlnyomó része svéd könyvtár. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a könyveinkről jó recenzió jelenjen meg a svéd könyvtárellátó kéthetente megjelenő, új könyveket bemutató katalógusában. Könyvtárosként pontosan tudom, hogy a recenzensek mire figyelnek, mit tartanak rossznak egy gyerekkönyvben. Elég egy negatív mondat a recenzióban, és nem adunk el egy darabot sem. Megtörtént már, hogy egy negatív mondat után egy másik kis kiadótól csak két darab könyvet rendeltek a svéd könyvtárak.
Hát ezért változtatunk úgy a szövegen, hogy az megfeleljen a svédek ízlésének. Ezek persze nem jelentős változtatások, és a szerzőtől mindig engedélyt kérünk.
Palkó szövegét már elég régen megkaptam, amikor még kezdeti stádiumban volt. Már akkor éreztem, hol nem felel meg a svéd normáknak. Amikor megkaptuk a végleges változatot, a lányom elolvasta, és pontosan ezeket a részeket kifogásolta. „A svéd iskola nem így működik. Nem fogják érteni a gyerekek, miről van szó.” Egyébként nem változtattunk meg mindent a javaslatai közül.
A következő lépés az volt, hogy készítettem egy nyersfordítást. A lányom kijavította a stilisztikai hibákat, majd továbbítottam a fordítást Maud Mangold ismert svéd gyerekkönyvírónak, akivel együtt dolgozunk. Maud megszerkesztette a szöveget. Több ismerősöm is elolvasta, köztük gyerekkönyvtárosok is, és az észrevételeikkel látták el. Ez a folyamat nem könnyű, hiszen ahány ember, annyiféle látásmód. De a végére letisztul a szöveg, és a végső döntés az én kezemben van.
Palkó esetében a következőkön változtattunk:
Palkó történetében van egy jelenet, ahol a tanító néni a tornanadrágját kritizálja. A svéd iskolában a tanár nem tehet megjegyzést a gyerek öltözékére. Ehhez itt sem a szülők, sem a gyerekek nincsenek hozzászokva. Nekik tehát nagyon furcsa lenne a könyvet olvasva. Ezt a részt kihagytuk.
A következő részt részletesen is kifejtem.
A magyar szöveg így hangzik:
„Nyári élményeket kellett rajzolni. Kovács focit festett. Mi mást? Nagynak kistesója született, Pulyka a nagymamájánál töltötte a nyarat, Balogh meg kórházban, mert bringázás közben eltörte a lábát. Volt, aki vitorlást festett, volt, aki repülőt.
A lányok meg majdnem mind királylányt. Kivéve Copfost, Palkó padtársát. Ő egy fekete kutyát rajzolt, amit a szülinapjára kapott.”
Ebben a részben több fiú neve is szerepel. A lányok meg majdnem mind királylányt rajzolnak. A svédek nagyon ügyelnek arra, hogy a nemi szerepeket ne válasszuk külön. Ez itt a világ legfeministább országa. Aki itt él, együtt fog érteni velem. Már az óvodában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egyenjogúságra neveljék a gyerekeket. Külön lista is van azokról a gyerekkönyvekről, amik segítenek ebben a nevelésben. Nagyon sok apuka marad otthon több hónapig a gyerekével, ha a gyerek már nem túl pici. Így a könyvtárban is sok apukával találkozom könyvtárosként. Tréfásan azt mondanám: Talán ezért mosogatnak a svéd férfiak? Ha így van, ez nagyon jó. Egyébként a munkahelyeken is van külön egyenjogúsági terv.
Tehát a mi szövegünk így hangzik magyarul:
„Kovács természetesen focit festett. Nagy egy kisbabát rajzolt, mert kistestvére született. Júlia vitorlást festett, Éva pedig egy repülőt. Palkó mellett Cophos ült, aki egy fekete kutyát rajzolt, amit a születésnapjára kapott.”
Palkóban van egy olyan rész, ahol a tanító néni nem teszi fel a rajzát a faliújságra. Itt elképzelhetetlen, hogy a tanár egy gyereket ilyen megkülönböztetésben részesít. Ezért mi ezt úgy írtuk, hogy „Palkó rajzát betette abba a kupacba, aminek nem jutott hely a faliújságon.
Egy dolgon vitatkoztunk sokat, és az Leonardo volt. A svéd írónő szerint Picassot jobban ismerik, mint Leonardot. Ezt aztán megvitattam svéd ismerőseimmel, és mivel Mona Lisa itt is igen ismert, Szegedi Katalin kérésére benne maradt a híres művész a svéd Palkóban, csak Leonardo da Vinci néven.
Palkó és Leonardo da Vinci
A szöveget leszámítva ez a képi világ mennyire fog szerinted működni a svéd olvasóknak?
Mivel Lenka pozitív kritikát kapott a svéd sajtóban, és az olvasók is szeretik, szerintem Palkót is szeretni fogják. Ugyan még kiadói titok, de elárulom, hogy Palkóból 500 darabot már megrendelt egy svéd könyvtár. Lenkát szerettek volna venni, de abból már csak 100 darab volt. Ha jól sejtem, ajándékkönyvként fogják szétosztani egy bizonyos korcsoportnak. Göteborgban például minden évben a 6 éves és a 3. osztályos gyerekek kapnak egy ajándékkönyvet a könyvtárban.
Végezetül, kérlek, mutass be néhány svéd gyerekkönyvet, amelyet feltétlenül meg kell ismernünk!
Nagy kedvencem Martin Widmark Lassze Maja Nyomozóiroda című sorozata. Ebben a sorozatban eddig 20 rész jelent meg, és több, mint egy millió példányban kelt el Svédországban. Az első rész, a Gyémántrejtély magyarul is olvasható. Ebben a két ifjú detektív, Lassze és Maja egy gyémánttolvaj után kutat.
Kajsa Gordan Kifli kutyaoviba megy című képeskönyvében egy kiskutyával ismerkedhetünk meg, akit óvodába ad a gazdája, amíg dolgozik. Ott aztán hamarosan barátokra talál.
A svéd illusztrátorok közül Pija Lindenbaum könyveit szeretem nagyon. Sajnos, még nem fordították le magyarra. A legújabb képeskönyve, a Kan jag med (Én is tudom) a legfiatalabb korosztályhoz szól, és a témája a testvérek közötti versengés. Remélem, egyszer majd a magyar gyerekek is olvashatják.
